Mindig komolyan megfontolom,
donb:
Namost, ha így felkértek tangóra: Bodoky csúsztatása arról, hogy a Suez miatt drága a vízdíj (miközben a közgyűlés határozza meg az árát), vagy arról, hogy Pusztai bebizonyította, hogy a GMO veszélyes (miközben egy szar kísérletet csinált csak) abszolút ugyanaz a szint, mint a flogiszton-elmélet, vagyis bizonyíthatóan hamis (hogy lehet csak “nagyon valószínűen” szar egy kísérlet, ha _nincs_ mellette kontrollcsoport és azóta sem tudta senki megismételni?!?). Ha a flogisztont nem hoznád le, mert, akkor ezeket meg miért is?
Engem nem az ellenkísérletek gyengesége zavar (az is, de az mos mellékes) gmo-ügyben. A flogisztonelméletet évszázadok óta cáfolta millió kísérlet. Én spec. azt gondolom, hogy a gm nagy valószínűséggel nem sokkal ártalmasabb, mint bármilyen klasszikus mesterséges génbeavatkozás, azaz tenyésztés, nemesítés, de: túl nyilvánvaló üzleti érdekek hajtják ahhoz, hogy megelégedjek a flogisztoncáfolatoknál sok nagyságreddel kevesebb eredménnyel, különösen, hogy, ugye sokkal nehezebb bizonyítani, hogy valami nem valami, mint hogy valami. Tehát tiszteletben tartom az óvatosságra intő indulatokat.
Helyben vagyunk, tehát kell valami szerkesztés, vagy fact-check, szerintetek is. Akkor mi a gond azzal, ha én meg azt írom, hogy ez nem egy rossz irány, de nem teccik elég messze menni?
Az, hogy abszolutizálni teccenek egy egyébként, lássuk be, soha sehol tökéletesen meg nem valósult eljárást, és az orrunkba teccenek dörögölni egy egészen más piacon, egészen más feltételrendszerben működő mintát. Amiről ráadásul nagy valószínűséggel ki fog derülni, hogy humbug. Az információcsere nem abban a paradigmában működik, sőt soha nem is működött abban. Amitől persze még ugyanúgy szeretnénk, ha ez egy lehetséges eljárás lenne, csak szkeptikusak vagyunk, ráadásul a létünk függ attól, hogy ideáinkat és szkepticizmusunkat jól ítéljük meg. Üzletileg jól, ezt tessék megérteni.
a.) Továbbra sem igaz, hogy azt írtam volna, hogy a WaPo “elitrendszerét” kell lemásolni. Könyörgöm, nehogy már az olvasószerkesztővel kezdjünk szemantikai vitát arról, hogy mi volt abban a posztban. Vissza lehet olvasni, a WaPo-ról szóló cikk azért lett belinkelve, hogy igazolja: _van_ fact-check véleményrovatban is. Annyi viszont releváns magyar orgánumokra, hogy az azért már milyen tempó, hogy annak az ötletétől is idegesek a szerkesztők, hogy fact-check legyen?
Itt most elkezdtem fogalmazni egy hosszú okfejtést, de rájöttem, hogy minek, és kivágtam. Ugyanis súlyos filozófiai konfliktusba futnánk bele arról, hogy mijafasz az a tény, meg mijafasz az a vélemény. Nem, nem volna jó, ha - azon a szinten (ez fontos, kéretik nem mellőzni a megszorítást), amin az adott anyagok mozognak - a szerkesztő ne engedné meg a szerzőnek a saját felfogását a tények mibenlétéről. Ha tetszik (copyright GyP), a flogiszton meghaladásánál vagyunk. Tessék elmerengeni azon, hol mindenhol fojtható bele valakibe a véleménye azon az alapon, hogy hiszen mondandójának az ellenkezője “tény”.
b.) Ezen a ponton ez már irreleváns, mert az a.) eleve nem volt igaz, de akkor lássuk. cvikli megpedzette, hogy a nagy hülyeséget blogokban úgyis szétszedik. Akik blogot írnak, meg blogokban szétszedik az indexes hülyeségeket, azok már eleve elkötelezett emberek lesznek, így ha minimálkiadásos megoldást keresünk akkor ők azok, akiket meg kell keresni: legyen egy lista azokról a bloggerekről, akiket az Index-szerkesztőség mérvadónak tart bizonyos témákban és ha valamit fact-checkelni kell, hozzájuk lehet fordulni.
Asszem, félre tetszik érteni cviklit. Arról van szó, hogy fel tudja-e vállalni, el tudja-e viseli a profi hírközlő, hogy megbízhatósága szükségszerűen leromlott, és szűntelenül nem hagyományos kontroll alatt áll. Tessék felfogni: hírmédiában nem lehetséges peer to peer kontroll (soha nem is volt, de ez ma napnál világosabb). Vagyis azt kell eltalálni, hogyan tálald a híred mellé annak általad megbecsült megbízhatóságát is, ill. hogyan kezeld, milyen forrásokból fogadd el stb. a korrekcióit. És nem mellesleg (erről kegyedék sose beszélnek, pedig üzletileg, aka létszempontból a legfontosabb) milyen gyorsan.
Na, mellesleg nem tetszett az említett “minimálkiadásos” ajánlathoz megmondani egyrészt a költségbecslést (minimálba se mindegy), de főleg nem az időfaktort.
Ehhez azért hozzáfűznék annyit, hogy ha George Monbiot befér a Guardianba (sőt, ő az egyik húzónév ott), akkor hagy férjek már én is be a magyar sajtóba. Monbiot.com-ot tessenek tanulmányozni.
